Az egyenlőség kérdése

Az Uloba, a Norvég Fogyatékosügyi Szövetség, a fogyatékosságügyi szervezetek ernyőszervezete és a Norvég Vakok Szövetsége közösen lépett fel. Eli Knøsen az egyenlőségi és diszkriminációellenes ombudsman hivatalától kijelentette: „A BPA nem egészségügyi ellátás, hanem egyenlőség.” Az Uloba tanácsadója, Vibeke Marøy Melstrøm óvott attól, hogy az igazgatási részletek elhomályosítsák ezt a célt. [1]

Támogatás a mindennapi élet egészében

A követelést megelőzte az Uloba januári beadványa, amely külön BPA-törvényt és egységes asszisztenciamodellt kért. A szervezet szerint a támogatásnak otthon, a munkahelyen és utazáskor is követnie kell az embert, és kevésbé függhet a lakóhely szerinti önkormányzattól. [2]

Egy rendszer eltérő igényekre

Augusztusban a koalíció közös memorandumról állapodott meg, amely a gyermekeket és a kognitív fogyatékossággal élőket is ugyanabba a rendszerbe sorolná. Ellenezte az igénylők állami és önkormányzati rendszerek közötti felosztását a döntéstámogatási igény alapján. Ezek a bizottságnak benyújtott reformkövetelések voltak. [3]