Bizonyítékok összeállítása a hivatalos beszámolón túl
A RIADIS szerint a két jelentés 2023 decemberében és 2024 januárjában készült, és február elején nyújtották be. A közreműködők konzultációkkal, online kérdőívvel, valamint siket és értelmi fogyatékossággal élő nőkkel tartott személyes műhelyekkel gyűjtöttek információt. A RIADIS képzést nyújtott, míg a Nemzetközi Fogyatékosságügyi Szövetség szakmai és pénzügyi támogatást adott. A beszámoló megmutatja, hogyan kapcsolhatja össze egy alternatív jelentés az egyéni tapasztalatokat a jogi kérdések összehangolt bemutatásával, ahelyett hogy kizárólag a kormány által kiválasztott tartalomtól függne.
A személyes autonómia próbája
A tanulmányban Wendy Patricia Barrantes Jiménez, a Morpho önálló életviteli központ elnöke leírta, hogyan vitte a személyes autonómiáról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos aggályokat az ENSZ elé. Az ENSZ-ülés összefoglalója külön rögzíti, hogy szakértők a közösségi életvitelről, a lakóhelyválasztás támogatásáról és a törvény érvényesülését szolgáló intézkedésekről kérdeztek. Egy szakértő arra utalt, hogy a törvénynek mindössze 200 kedvezményezettje volt. Ez az adat a 2024. márciusi vitához tartozik; nem az asszisztenciahasználók jelenlegi száma, és nem minden támogatásra szoruló ember ellenőrzött becslése. [1][2]
A részvétel hozzáférhető feltételektől függ
A RIADIS leírja a civil delegáció gyakorlati korlátait: szűkös utazási finanszírozást, megterhelő időbeosztást és egészségi nehézségeket. Csak a koalíció képviselője és asszisztense tudott elutazni, míg az IDA segített bemutatni a nőkről és lányokról szóló jelentést, a Costa Rica-i szervezetek pedig távolról működtek közre. E részletek azért fontosak, mert egy jogi vizsgálatban való részvételhez is támogatás kell. Costa Rica Külügyminisztériuma saját beszámolójában a vizsgálatot a kötelezettségek teljesítésének erősségeit és gyengeségeit feltáró, további nemzeti intézkedéseket előkészítő folyamatként írta le. [3]
Különböző beszámolók ugyanabban a nyilvános dokumentációban
Az ENSZ-összefoglaló rögzíti Costa Rica foglalkoztatási intézkedéseinek elismerését és az arra vonatkozó kérdéseket is, hogy a konzultáció befolyásolta-e a döntéseket. Rögzíti továbbá az állami delegáció ismertetését a konzultációs fórumról és a fogyatékosságügyi szakpolitikai tervezésről. E nézőpontokat az aktivisták beszámolója mellett olvasva láthatóvá válik a vita, anélkül hogy minden állítást megállapított tényként kezelnénk. A vizsgálat ellenőrzési fórumot teremtett; önmagában senki asszisztenciakeretét nem növelte. A következő munka a dokumentált akadályok összekapcsolása a közpolitikai döntésekkel, forrásokkal és az érintettek lehetőségével annak ellenőrzésére, mi változik. [2][3][1]