Az intézményi kontroll felismerése
Az iránymutatások olyan intézményi jellemzőket azonosítanak, mint az előírt napirend, az asszisztensek kötelező megosztása és a támogatók személyére gyakorolt korlátozott befolyás. Az Európai Önálló Életvitel Hálózat, az ENIL 2023. októberi útmutatója kifejti, hogy a kisebb csoportos lakhatási formákba költöztetés is fenntarthatja ezeket a korlátozásokat. A dokumentum jogállását is tisztázza: irányadó útmutatás a fogyatékosságügyi egyezmény végrehajtásához, nem hoz létre új szerződéses jogokat. [1][3]
Az asszisztencia már a kilépéskor elérhető
A 27. bekezdés szerint az embereket még az intézmény elhagyása előtt össze kell kapcsolni a személyi asszisztenciával, és a segítségnek közvetlenül a távozáskor rendelkezésre kell állnia. Az érintettnek kell eldöntenie, mennyit irányít a szolgáltatásból, beleértve azt, hogy asszisztenseket foglalkoztat-e vagy szolgáltatót vesz igénybe. A döntéshozatalhoz szükséges támogatás nem lehet kizáró ok. Az iránymutatások a lakhatást is elválasztják attól a kötelezettségtől, hogy valaki meghatározott kezelést vagy támogató szolgáltatást fogadjon el. [1]
A mindennapi választást támogató költségvetés
Az ENIL személyiasszisztencia-útmutatója leírja az irányítás gyakorlati megvalósításához szükséges finanszírozást. Az összegeknek az egyéni szükségleteket és a helyi bérszínvonalat kell tükrözniük, az asszisztensek bére mellett fedezve a munkáltatói járulékokat, az adminisztrációt és a sorstársi támogatást is. A szervezet szerint a fogyatékossággal élő embereknek képesnek kell lenniük asszisztensek felvételére, képzésére és irányítására, igényük szerint támogatással. Az irányítás támogatott döntéshozatallal is gyakorolható. Egy átmeneti tervben ez azt jelenti, hogy a közvetlen támogatási órák mellett azt is meg kell vizsgálni, ki szervezi az asszisztenciát, és miből finanszírozzák ezt a munkát. [4]
A megvalósítás követése személyes tapasztalatokon keresztül
Az ENIL 2025-ben közzétett, 2024-es önálló életviteli felmérése a személyi asszisztenciát a lakhatással, közlekedéssel, oktatással és a részvétel más feltételeivel együtt vizsgálta. Fogyatékossággal élő válaszadók és az önálló életviteli mozgalom szervezetei pontozták tapasztalataikat. Egyetlen vizsgált ország sem érte el a jelentés összesített, teljes mértékben biztosított jogot jelző kategóriáját. Az ENIL a vizsgálatot az észlelések feljegyzéseként, nem reprezentatív statisztikai kutatásként írja le. Ezek a korlátok fontosak az országok összehasonlításakor. A felmérés így is gyakorlati módot kínál az átmenet vizsgálatára: az asszisztenshez való hozzáférésnek akadálymentes otthonnal, használható közlekedéssel és közösségi lehetőségekkel együtt kell működnie. [5]