A hétköznapi életet kell bemutatni

A Dhananjaya Y. Chandrachud főbíró által írt ítélet kimondta: „A vizuális médiának tükröznie kell megélt tapasztalataikat.” Pontos ábrázolást és fogyatékosságügyi szervezetekkel való egyeztetést sürgetett. A keret a lealacsonyító sztereotípiák mellett azokat a képeket is érintette, amelyek szerint a fogyatékossággal élőknek kivételes képességekkel kell rendelkezniük a tisztelet kivívásához. [1]

A film engedélye érvényben maradt

Malhotra kifogásolta a film nyelvezetét és fogyatékosságábrázolását. A Sony Pictures szerint az üzenet a szereplők erősségeiről és cselekvőképességéről szólt. A bíróság elutasította a film és az engedélyező testületek összetételének kért módosítását, de ösztönözte a megfelelő szakértőkkel való egyeztetést. [1]

Akadálymentesség a mozilátogatóknak

Ugyanazon év korábbi részében a tájékoztatási minisztérium külön mozis iránymutatást adott ki a feliratozásról és az audionarrációról. A szabályok fokozatos határidőket állapítottak meg a filmek és mozik számára, egyeztetést írtak elő fogyatékosságügyi szervezetekkel, és rendes vetítéseken is hozzáférhető funkciókat követeltek. Kitértek a dolgozók képzésére és a hiányzó hozzáférési szolgáltatások miatti panaszokra is. [2][3]