A mindennapi döntésekhez támogatás kell

„A személyi asszisztencia láthatóvá teszi az embereket” – mondta Christoph Dirnbacher a BIZEPS vitáról szóló beszámolója szerint. Hanna Kamrat elmondta, hogy asszisztencia nélkül bentlakásos intézményben kellene élnie. Werner Rosenberger szerint az asszisztencia a munkavállalását és az önkéntes tevékenységét is lehetővé teszi. Tapasztalataik a finanszírozási vitát összekötötték a lakóhely és a napi tevékenységek megválasztásával.

A munka és a magánélet között megosztott rendszer

A szervező közleménye kiemelte a szövetségi és a tartományi feladatkörök elkülönülését. A résztvevők könnyebb átjárást kértek a munkahelyi asszisztencia és a magánéleti támogatás között, hogy a finanszírozási szabályok alkalmazkodjanak az emberek mindennapjaihoz. Az asszisztensi szakma nagyobb elismerését és a saját asszisztenciájukat irányító emberek képzését is szorgalmazták. [1]

Hozzáférés a jelenleg kizárt embereknek

Selma Sprajcer megfelelő finanszírozást, méltányos bérezést és az intellektuális, illetve pszichoszociális fogyatékossággal élők számára is elérhető asszisztenciát kért. Marlies Neumüller hangsúlyozta, hogy a fogyatékossággal élőknek maguknak kell megválasztaniuk, hol és hogyan élnek. A vita az asszisztenciát igénybe vevőket, szolgáltatókat és szakpolitikai döntéshozókat hozta össze a továbbra is szorgalmazott változások köré. [2]