A diákok az osztálytermen túli akadályokat is leírták

A jelentés a nem hozzáférhető közlekedést, helyiségeket, információt és kommunikációt nevezte meg akadályként. Kielégítetlen segítőtechnológiai igényeket és a szakmai tárgyak támogatásának bizonytalanságát is leírta. A diákok és családok az oktatásról és nyílt munkaerőpiacról osztottak meg tapasztalatokat szervezetek és szolgáltatók mellett. [2]

Az egyéni támogatás folytatódjon a munkahelyen

Az ajánlások készségfelmérést, egyéni tanulási terveket, alkalmazkodó eszközöket és tanterveket, valamint további képzett munkatársakat kértek. A tanulmány erősebb kapcsolatokat szorgalmazott a képzőintézmények, munkaügyi hivatalok és munkáltatók között. A javaslatok a tanulást és a munkába való átmenetet egyaránt érintették. [2][1]

Civil partnerségek szélesítik a befogadást

A Senkit nem hagyunk hátra program későbbi ismertetésében az UNDP fogyatékosságügyi szervezetekkel, valamint roma és egyiptomi közösségi csoportokkal való együttműködésről számolt be. Ez jogi tájékoztatást, szolgáltatástervezést és érdekvédelmet jelentett. A program önkormányzatokat és segítő tanárok képzését is támogatta, összekötve az oktatást a helyi szociális szolgáltatásokkal.